CERSAIE kiállítás beszámoló II.rész

Az elmúlt néhány évben kicsit kiszabadult a csempevilág a minimál stílus szürke és bézs világából. Egymás után jelentek meg a gyönyörű, eleven és mély színű csempecsaládok, amelyek kicsit visszaszorították a bézs-barna-szürke kombinációkat.
Visszaesésnek tűnhet, hogy az idei kiállítást ismét a monocolor uralta, és még a dekorációkat is gyakran az alapszínekben hozták ki. Az újdonságok többsége a fehértől az antracitig terjedő szürke-árnyalatban, esetleg fáradt rózsaszínben, vagy valamilyen a zöldes-kékben játszott. Azt a furcsa ellentmondást lehetett felfedezni, hogy nagyon egyszerű természetes anyagokból kiindulva, kifinomult, letisztult dekorokkal kifejezetten “pompás” hatást keltett a legtöbb széria. Ebben az évben a virágzó színek helyett a virágzó minták váltak jellemzővé.

A világosszürke egy variációját jelenti a greige szín, ami a halványbarna és a szürke (beige és grey) keverékeként kapott meleg tónusú szürke. Kifejezetten kellemes hangulatú enteriőröket lehetett látni ebben a színkategóriában. Például a mellékelt, Manhattanről elnevezett, kollekcióban, az egyszínű, keskeny falicsempét  különleges stílusú dekorok díszítik. A kompozícióhoz választott mosdó is aláhúzza a tervezők szándékát, legyen az egyszerű: nagyszerű, és elegáns.

Az egyértelműen „pompás” érzést elsősorban a klasszikus márványhatású szériák adták.  A  kazettás „lábazatnak” használható lapokat általában négyzetméter áron adják a gyárak.

Régebben minden széria kötelező elemeinek számítottak a listellok és orros dekorok (olaszoknál a london, spanyoloknál a torelo) amelyek az elmúlt 3-4 évben szinte teljesen eltűntek. Ezek  az elemek most ismét megjelentek, és a burkolatot újra vízszintes irányban oszthatjuk meg velük. Természetesen a kisebb helységek burkolásánál, a fürdőszoba kiemelt falainak, funkcionális területeinek önálló függőleges dekorálása, akár színváltással vagy mozaikkal, akár más méretek használatával változatlanul látható és továbbra is megtalálható a gyári katalógusokban.

Változatlanul meghatározó tendencia a természetes kövek, márványok, sőt féldrágakövek színeinek, rajzolatainak reprodukálása. Rég elfelejtettük már az unalmas márványtól való félelmünket,  hiszen a jelenlegi lapok rajzolatai a valóságnak megfelelően nem ismétlődnek, a felületek egyre tökéletesebb hatást keltenek matt, félcsiszolt vagy tükörfényes kivitelben egyaránt. A „gyártott” kövek megjelenése tökéletesebb az eredetinél, még a hibák, törések és egyenetlenségek is láthatók.

Akárhol használtak gránitot, mészkövet, márványt, vagy csiszolt féldrágakő padlót (pl. a cári palotában) az elmúlt évszázadokban, az valamelyik gyár kínálatában biztosan megtalálható, vagy ha még nem, akkor jövőre valószínűleg megcsinálják. A szériák dekorálásánál az egyszerű vagy 3D “téglás”  mozaikok szinte kötelező tartozékok, és ismét láthatóak a szőnyegminták is.
A mészkő és gránitlapoknál hódít a lappato felület, ahol a fényes foltok között megmaradt az „eredeti” kicsit érdesebb alap. A csúszásmentesség a lakossági felhasználásra szánt lapoknál is egyre fontosabb, ahol a megfelelő esztétikum mellett a  különböző érdes és rücskös lapok jól-takarítható felszínére is ügyelnek.

A kiállításon a márványokon túl a féldrágakövek; Onyx, Agatha, Jade kövek színeinek mélységében és változatos szépségében is gyönyörködhettünk. A mellékelt képek katalógusokból származnak, hiszen a profi fotókon mutatkozik meg igazán a lapok szépsége.

A természetes anyagok mellett változatlanul fejlesztik a betont, a lekopott vakolatot idéző, vagy a zsaludeszka nyomait viselő felületeket. A nyers iparcsarnokot, a félkész falakat, vagy rozzant-épületet idéző hangulat a korábbi minimál stílust folytatja, de sokkal teljesebb megközelítésben. A minimál ezeknél a családoknál azt jelenti, hogy a belső falak a szokásos módon nincsenek befejezve, a lekopott, hulló vakolat nincs kijavítva, a simított betonra már nem kerül semmilyen szebb réteg.

A könnyen befogadható famintázattal szemben, a „betondizájn” egy rétegdivat, és egyértelműen drága és nagyon részletesen, finoman kidolgozott lapokat jelent. Az eredeti koncepciónak a matt és strukturált felületek felelnek meg, de éppen az extrém hatás kedvéért, sok helyen, a félfényes kivitelt is elkészítették. Az elmúlt évszázadokból fennmaradt kopott, de nemes falakat idézi a fent látható bonyolult, faragott kő-listello tökéletes másolatával a régi stukkó felület. A technikai fejlődés teljesen új hatások elérését teszi lehetővé. Az új stílus egyre mélyebben merít a régiből.

A beszámoló utolsó részében a különleges, meglepő  ötletekből fogunk szemelgetni.