Az égetett földtől (terra cotta) – a gresporcelán burkolatig

áttekintés futtában

A terakotta, mázas csempe anyaga vörös, rajta a színt és a mintát utólag ráégetett üveg-jellegű máz adja. Fényes felületet, vízzáró réteget eredményez, és az így készülő lap elsősorban falburkolatnak alkalmas, hiszen a máz anyaga törékeny, meglátszik rajta a karcolódás és kopás. A kerámia múzeumokban szinte alig látunk padlólapot, mivel a padlóra mázatlan, egyszer égetett vörös cotto lapokat, vagy természetes követ tettek.

photo by http://gidomni.blogspot.de/

Csak jóval későbbi időszakban fejlesztették ki a vörösagyag üvegmázas padlólapokat, elsősorban lakosság számára. A mázas padlólapok kopásállóságát különféle adalékokkal próbálták javítani, amelyek kis „átlátszó reszelékek” formájában védték a sérülékeny felületet. Ennek ellenére a máz elég könnyen lepattant és maradt a vörös agyag.

redbody padlo

A vörösagyag csempe és padlólap anyagának vízfelvétele 3-6 % közt mozog, azaz a masszát alkotó szemcsék méretei eltérőek, a mikroszkopikus struktúra nem homogén. A lap, mint a szivacs, szívja a vizet, és viszonylag magas a hőtágulása is. Nem fagyálló. Ezzel a technikával ma már csak a legolcsóbb falicsempék készülnek, vörösagyag üvegmázas padlólapot sem gyártanak már, csak néhány gyárban.

 A vízszintes felületek burkolása, hatalmas mértékben, a háború után kezdett elterjedni,  amikor a nagyméretű ipari és kereskedelmi épületeknél minél olcsóbban kellett megoldani a fagyálló, pormentes, jól tisztán tartható padló kérdését. Elsősorban a praktikum volt a lényeg, nem a szépség. Mindenki ismeri a „gránitőrlemény ” lapokat, amelyek felületén látszik a lap anyaga „full-body gres”, mindenféle felszíni máz nélkül. Ezeknek a lapoknak az anyaga extra pici szemcseméretű őrlemény, amelyet nagyon magas hőfokon kiégetnek, így a vízfelvétel kisebb, mint 0,5 %, azaz fagyálló.  A gránit lapok tehát műszakilag jók voltak, de nem voltak szépek. Az anyagában színezett gres lényegében az őrleményben levő ásványi színeknek megfelelően volt világosszürke, vagy sötétebb szürke, vagy még sötétebb szürke, esetleg barnásszürke, legfeljebb rózsaszín/vörös szürke. Szóval alapvetően a szemcsés anyag látványa és a szürke variációi jelentek meg, ami esztétikailag legfeljebb az ipari csarnok tervezőjét elégíthette ki, kezdetben…

Tovább kellett lépni és kifejleszteni azt a dekorfelületet, amely egyetlen egységet hozott létre a lapot alkotó masszával (tehát a vízfelvétel változatlanul „0”) ugyanakkor a természetes kövek erezetét és színeit képes volt megközelíteni. A legdrágább „mázas” greslapok mintáját adó anyagok felvitele bonyolult vegyipari folyamatok során történik, amikor a két réteg tökéletesen homogén elegyet eredményez. Ezen felületek megsérülése esetén a lap felszínéhez nagyon hasonló saját anyag színét látjuk, nyilvánvalóan mintázat nélkül. Ez a máz csak nevében ugyanaz, mint a régi padlók üvegmáza .

Caesar-Reflex brown_lounge

A kopásállóságot, a felület karcállóságát a gresporcelán lapok mázának anyaga biztosítja.

Ezt a technikai paramétert a köznyelv – a burkolómesterek közvetítésével – úgy ismeri, hogy PEI fokozat. Az olasz csempegyártó szövetség által kitalált PEI I-V.-ig skálája nem része a nemzetközi szabványnak, így a PEI fokozatot vagy jelölik a katalógusok, vagy nem. Röviden, a PEI-V. jelenti azt a minőséget, amely extra erős forgalmú helyeken –mondjuk egy pályaudvaron, vagy egy nagy bevásárló központban letett kerámialap kopásállóságát jelenti. A PEI-III-as fokozatot eredetileg a lakótérnek arra részére szánták, ahol rendszeresen poros, homokos, saras cipőben közlekednek. Mindebből az vált ismertté, hogy a PEI-V. a legjobb, ezért még a „papucsos” fürdőszoba padlójára is PEI-V. kopás-állóságú lapot kérnek a felkészült vásárlók.

Caesar more_airport